Jellemző az örökös változásban lévő mocsaras Szigetvilág, amely állandó életteret biztosított az embereknek és az ide települt madárvilágnak. Az 1800-as években megkezdett lecsapolási munkálatok, és a természetes hordalék lerakódása lassan kiszorítja az egykor gazdag természeti környezetet, de ezzel együtt növeli a művelhető, jó minőségű földterületet.
Eltűnnek a mindenkor étket adó "aranyhalak", csak az emlékezetben maradnaka
kétlábú, fölfelé hajló csőrű gulipánok. Egykori okiratok bizonyítják, hogy Albár 1300-ban már élt, nevében pedig megtartotta Nikolaus de Baár egykori birtokos nevét.
Ma egy falu, mely élni akar, s formálódik napról napra. Olyan hely, ahol vannak tervek, és meg is valósulnak... Ez a mai világban nagy szó...
Egy kis falu a Felvidéken, mely sok embert köt össze, olyan embereket is, kik talán e hely nélkül soha nem találkoztak volna.
